A kedvesség ereje, avagy ne légy bunkó szüntelenül!

Nekem tetszik a cím, remélem sokat sejtetek vele. Ha nem, az sem baj.

Képzeld, elmentem ma a Kauflandba, abba a híres és nagy szupermarketbe, ahol sok minden kapható akciós áron. Szeretem amúgy a termékeit, valóban találsz itt mindent a gyümölcstől a borotvahabon át, egészen a színes ruházatig. Tudjuk, hogy a munka fáradtságos dolog, emberekkel dolgozni meg pláne. Nem csak itt, más üzletláncok boltjaiban is menő bunkó eladónak lenni, mert a vevő is az, így érthető, hogy az alkalmazott sem lesz kedves a vásárlóval ok nélkül. Az a tapasztalatom, hogy az alapjellemen túl igenis formálható az ember hozzáállása, mégpedig egy kis megerőltetéssel, vagy épp pozitív hozzáadott értékkel, amitől a kasszás Erzsi is vigyorgósabb lesz.
Történt ugyanis, hogy kérem szépen a kedvenc sajtos-olivás mixemet a pultnál, s az egyik hölgy először igencsak fáradt, már-már nemtörődöm stílussal szólít meg.

– Tessék? – kérdez ez eladó unott hangon.

– Jó napot, kérnék szépen a sajtos-olivás mixből 10dkg-ot. – mondom én vidáman, végig a szemébe nézve.
Tudjátok, mitől változott meg az ő hanglejtése ezek után? A kérnék szépen szavaktól. Figyelem az arcát, egyszer csak mosolyog, felhúzná a higiéniára szolgáló fehér kesztyűt, s közben kedvesen morog, hogy nem jön fel a kezére.

– Nem akar feljönni? – kérdezem jóindulatúan.

– Á, ne is mondja, egész nap ezzel dolgozom, nem akar már rám jönni.

– Már furcsa lenne, ha nem lenne a kezén, ugye?

– Bizony, van úgy, hogy automatikusan utána nyúlok, pedig már nincs is rá szükségem.
Közben megkapom a termékemet, s örömmel látom, hogy ő is mosolyog. Mosolyog, mert valaki nem “aggyon má 30 dkg parízert”-tel indított, hanem a kommunikáció alapvető jegyeivel, ami tükrözi azt, akik vagyunk.
Érdemes jónak, kedvesnek lenni. Még akkor is, ha a másik nem adja vissza. Még akkor is, ha nem érdemli meg.
Lehet, ma Te változtatod meg egy ember hangulatát azzal, hogy szimplán kedvességgel fordultál felé. Próbáld ki! Megéri!