Bizonytalan holnapok fogságában

Mindig csak rettegünk. Félünk a holnaptól, a hétfőtől, mert az olyan “nemszeretemnap”, félünk a változástól és a változtatástól, inkább úszunk az árral meg a tömeggel, mert az legalább langyos és veszélytelen.
Ha egy idő után azon kapjuk magunkat, hogy semmi másra sem telik, csak a panaszkodásra, van egy rossz hírem: csakis mi magunk vagyunk ezért a felelősek. Nem a szomszéd, nem a múlt, meg a sajnálatos jövő, ami nem engedi az álmaidat megvalósítani. Nem, csakis Te, aki elhiszed, hogy neked ez nem jár, neked nem lehet jobb, ráadásul még egy lapáttal rá is segítesz az önsajnálatoddal. Találd meg azt, ami boldoggá tesz, s amivel erősíteni tudod a lelked, igen, mindenkinek van ilyen képessége, hobbija, tevékenysége. Fogj bele valami új dologba, gondolkodj kreatívan, tanulj idegen nyelvet, vagy csak keress egy jó filmet a moziban, bármelyik pillanatban felgyúlhat az a bizonyos láng, ami majd kimozdít a bizonytalan állapotodból. Mondják ugyebár, hogy a sült galamb csak úgy nem fog a szánkba repülni (szegény galamb), így ne várd, hogy a lehetőségek tárháza majd piros szőnyegen gördül eléd, ha csak nem valami menő és aranytalléros szülők gyermeke vagy, nem fog összejönni. Igenis tudatosítsd, hogy mindig lehet az állapot rosszabb, persze jobb is, na de, ezért Neked kell tenned. Ha mindent beleadsz, ha fókuszálsz és mosollyal az arcodon indulsz a holnapnak, előbb vagy utóbb igenis kell, hogy a változás beinduljon. Egész életünk egy fejlődési folyamat, a tanulással töltött idő bizony soha nem ér véget, értékelj ezért minden elmúló pillanatot úgy, mintha az az utolsó lenne.