Egy jó szakács mindig tanul és fejlődik – Bemutatkozik Németh Bence

Bence, aki eredetileg dunaszerdahelyi származású, nem ismer határokat. Fiatal, tele tervekkel és álmokkal. Jelenleg Somorján él, egy kislány büszke apukája, de itt még nem ér véget a történet.
Bencével az internet hozott össze, s nem véletlen, hogy rátaláltam. Már az első alkalommal éreztem, mennyi erő és energia van ebben a srácban, így nem mehettem csak úgy el mellette. Bence örömmel vette a felkérést, hogy beszél az ő különleges és izgalmas világáról. Még csak huszonöt éves, de számos tapasztalattal a háta mögött egy olyan életutat járt már be, ami megtanította őt az élet nehézségeinek kezelésére.

Bence szakács, aki a nulláról tornázta fel magát a ranglétrán. Nem tanulta a szakmát, mégis számos előkelő hotel gasztronómiai mestere volt az elmúlt években, jelenleg Pozsony és Ausztria felé kacsingat leginkább. Olyan az életútja, mintha csak hamupipőke történetét hallanám. Felnézek rá. A gimit befejezve, a főiskolát családi okokból megszakítva magára maradt, egyetlen támasza, az édesanyja halála után kénytelen volt a saját lábára állni és tenni azért, hogy életben maradjon, pénzt keressen. Képezte magát iskolai menzákon, különböző éttermekben, hotelek konyháján, megfordult már külföldön is, de Szlovákia több pontján is találkozhattunk vele. Érzem minden szaván, hogy imádja a munkáját. Azt mondja, az itteni gasztronómiában nincs megállás, ha külfölddel hasonlítjuk össze, mégis sokkal lassabban fejlődik, köszönhető ez a gyakran embertelen körülményeknek és tulajdonosoknak is. Annak ellenére, hogy az utóbbi években minden a konyhaművészetről szól, a háttérben nem mindig az étel a legfontosabb, hanem a profit és a hivalkodás, sokszor kíméletlen bánásmód mellett.

Bence akkor sem adja fel, az élteti igazán, amikor egy-egy vendég pozitív visszajelzéssel erősíti munkásságát, így tudja, ez az ő útja. Folyamatosan kísérletez, tanul és érdeklődik, kutatja a legújabb trendeket és érdekességeket a nagyvilágból. Ifjú szakácsként vágyik a sikerre és hírnévre, leginkább egy saját üzletlánc az, ami az ő vágya, egy ütős étterem vagy egy komoly büféhálózat, ami majd az ő nevét öregbíti.

Amikor arról kérdezem, mi a kedvenc étele, viccesen megjegyzi, hogy minden, ami kellő hozzáértéssel és szívvel készül. Azért hozzáteszi, hogy a rakott krumpli és a bableves-lángos páros viszi nála a pálmát. Akkor boldog, ha alkothat. Nem szereti a semmittevést, nem ismeri az unalom kifejezését, hisz folyamatosan foglalkozik valamivel. Ha ront, tanul a hibából, nem adja fel és nem lép vissza. Igyekszik mindent megoldani, a rá nehezedő stresszt megfelelően kezelni. Ha ez nincs meg, nem lesz valakiből jó szakács, mondja. Ez a fiú megtanulta azt, hogy az életben mindenért mi vagyunk a felelősek, s hogy a ránk nehezedő súly nem minden esetben teher, hanem olykor áldás, amiből tanulhatunk és ebből okulva előreléphetünk. Ha mással kellene foglalkoznia, nem lelné a helyét, érzi, ez az ő szívügye, ez mozgatja meg igazán a fantáziáját és nyugtatja meg a lelkét. Ez egyfajta életstílus, melyet csak szívvel-lélekkel csinálhat az ember.

Bence, szívből kívánom, hogy teljesüljön mindaz, amit elterveztél, remélem még hallunk rólad és az éttermedről, ahol minden ínyenc megtalálja majd a neki kedves fogást.