Próbálj meg lazítani!

Annyira igaz, meg sablonos ez a mondat, mégis kikívánkozik belőlem. Ennek egyszerű oka van, sokunkat lehet a rossz idő, meg ezek a nyavalyás esős napok kissé besavanyítottak. Többünk meg úgy maradt, mint a befőtt, nem tud felengedni és relaxálni. Ember, gondolkodj! Mi fog történni akkor, ha folyamatos stresszel éled meg a mindennapokat, aggódva és félve mindentől? Vajon mitől lesz így jobb a lelkednek, segíti-e a fejlődésed? Hát nem. Azt fogod egy idő után észrevenni, hogy a tested reagál ezekre a terhekre, folyamatosan fáradtnak és gyengének érzed majd magad, vagy akár komolyabb panaszok is jelentkeznek, ilyen vagy olyan betegség formájában. Kinek kell ez? Na ugye, hogy senkinek. Ez sem megy ám egyik napról a másikra, no para. Viszont, ha nem változtatsz, tényleg nem lesz semmi új a nap alatt, ugyanolyan savanyú napoknak örülhetsz majd ezután is mint eddig. Minden változás fájdalommal jár. Mert az új, az ismeretlen baromi ijesztő. Gondolj csak bele, hát nem erre születtél? Vajon nem ez a küldetésed, hogy mindig valami újat tanulj és előrehaladj? Persze, ha neked jó a langyos vízben, hajrá. Ha mégis vágysz némi új áramlatra, akkor bizony fel kell emelni a popód és neki kell lendülni az átalakulásnak. Ennek gyümölcse kárpótol majd minden fájdalomért és szenvedésért. Egy próbát megér, nemde?