Szürke hétköznapok, szürke emberekkel

Vannak azok a napok (talán hetek), amikor nem történik semmi, csak sodródunk az árral, várjuk a csodát, hogy na majd bizony holnaptól jobb lesz az én sorsom is. Közben, egyetlen dolgot felejtünk el, változtatni. Mert a szomszéddal mindig van valami érdekes, a keresztanyám kislányának a húga olyan sikeres és csak úgy pezseg az élete, csak éppen mi, de tényleg csak mi vagyunk azok (néha-néha), akikkel az égvilágon semmi sem történik.  Amúgy is, itt a nyár, meleg van, kinek van már ilyenkor kedve bármit is tenni, valami jobbért dolgozni és ebben hinni….gondolkodva, élve, dolgozva, számos olyan emberrel találkozom, akik életük szürke napjait már hónapok, talán évek óta cipelik, egy mosoly sem jelenik meg az arcukon, aztán oly szívesen rúgnak bele a másikba, aki egyet is vigyorogni mer, hogy közben én kérek elnézést a pofátlankodásomért.
Érdekes a rendszer, úton-útfélen azt hallom, hogy mennyire nem jó ez, meg az, és amúgy is, sóhajtunk egyet, mert nincs más kiút, szürküljünk csak tovább a langyos vízben, abban úgyis olyan jó néha megfulladni, majd újra levegőt kapni. Ezek az emberek két hatással lehetnek  a mi személyünkre: 1. vagy velük vesztjük el mi  is az életkedvünket, a hitünket a jóban és szépben, mint ők, vagy 2. ellentmondunk, tagadjuk a szürkét és ennek minden árnyalatát (nem a filmre gondolok) – bár, ezzel azért óvatosan bánnék, netán ha leharapják a kézfejünket, miközben erősen ellenkezünk és próbáljuk szürke társainkat az élet szépségéről meggyőzni, én előre szóltam…
Kérem szépen, van megoldás. Mármint, nem rájuk nézve, sokkal inkább a magunk lelkének ápolására és védelmére gondolok. Hogy ne jussunk szürke embertársaink sorsára, s hogy egy idő után ne csak a panaszáradat folyjon a csapból, Nekünk is tenni kéne valamit. Az a valami, bizony nagy dolog. Megőrizni azt, amiből a lelkünk minden nap táplálkozni tud, amiből erőt merít, amitől boldog lesz. Nem, sajnálom, nincs állandó és folyamatos boldogság, még akkor sem, amikor ezt a bejegyzést írom. Mitől lehetsz boldog? Mondjuk a reggeli kávétól, a párod mosolyától, attól, hogy üzenetet kaptál vagy küldtél anyukádnak, hogy süt a nap és nem kell már a nagykabátot a fogason tárolni, és még sorolhatnám. Ennyire egyszerű? Igen. Tudod, még mi kell hozzá? Fegyelem, türelem és rengeteg munka magadon, a lelkeden, mert a mocsár könnyen be tud szippantani, viszont Te, fejjel és szívvel mindig eldöntheted, melyik úton haladsz tovább ma, holnap, holnapután.