A szeretethiány, s annak következményei

Amikor a szeretethiányról beszélünk, merem állítani, sokunk még csak értelmezni sem tudja a probléma fogalmát, s legyint egy “szeressük egymást gyerekek” elhagyásával a száján.

A dolog, na meg maga a tény, hogy sokunk “szenved” ettől az érzéstől, bizony nem elhanyagolható, s már csak csevegni kellene róla, ugyanis számos betegség, lelki és testi baj, megannyi kérdőjel az orrunk előtt ebből ered. Tisztázzuk akkor, mit is jelent a szeretethiány, mitől leszek szeretethiányos? Mert épp szingli vagyok és egyedül majszolom esténként a rántott húst? Vagy a tesóm engem nem szeret, netán anyu megkülönböztet bennünket, mert más a szeretetnyelve? Fogós kérdés…van válasz? Részben. Úgy gondolom, s tényleg csak a saját véleményem alapján ítélem a dolgokat, az érzés és annak megélése mindenki számára más forrásból ered, ezáltal mást is jelent, a kezelése ugyancsak speciális, már-már pszichológiai mélységekbe menő komplikáció . De, mielőtt bárki is a pszichiátriát hívná írásom után, először nézzük meg, mégis mi lehet a kiindulópont, ami minden sérelem és bánat okozója?! Egy biztos pont van, amiből ez származik, azok pedig mi vagyunk s a mi kis lelkünk. Ugye? Ha az én világomban helyén vannak a dolgok, ha a szívem csordultig tele egészséges önbizalommal, pozitív gondolatok repkednek a fejemben, s még az üvöltő szomszéd se billent ki ebből a harmóniából, akkor bizony lehetek én szingli, vagy házas, nem fogok két kézzel kapkodni senki után csak azért, hogy magamhoz láncoljam, hogy velem együtt egye meg a vasárnapi húslevest, mert egyedül, jaaaj de rossz nekem.
Az ember társas lény, igen, szüksége van valakire, akitől ugyanúgy szeretetet kap, s nem csak ad, világos. Én a világ ferdeségét abban látom, amikor a szeretethiányunkat pótlékokkal, pótcselekvésekkel egészítjük ki, mintsem inkább leülnék önmagunkkal a tükör elé, és szépen elpityeregnénk neki, mi is a baj, hogyan lehetne ezen változtatni, a lelkünket fejleszteni, mert egy erős lélek bizony nem fog visszavonulni a négy fal közé és “utálok mindenkit” kiáltásokkal szidni a környezetét.
Oké, megvan az első pont, jöjjön a második. Lassítsunk!! Folyton csak rohanunk, reggel a munkába, majd haza, és jaj a háztartás, meg a csekkek, mindenki szalad, nincs idő egymásra, (bezzeg a billentyűzetet püfölni van), aztán csak éldegélünk egymás mellett, hisz az olyan jó, meg langyos is, hát miért ne?! Mondjuk azért ne, mert az idő igenis eltelik, fiatalabbak már mi sem leszünk az évekkel, s ahelyett, hogy élményeket gyűjtenénk és a lelkeinket hoznánk összhangba, csak a pénzt meg a sikert hajtjuk. Vajon ezek a nem létező, vagy épp materiális dolgok, mint a ház és az autó, ki fognak bennünket hosszútávon is elégíteni? Ha nem bújok oda esténként a páromhoz, mert egész nap rohantam és hú de fáradt vagyok, akkor ő, majd ad a szeretetéből? Ideig-óráig, biztosan. Majd ő is elfárad, ideges és lehangolt lesz, és mivel a cserekereskedelem nem jön létre, szinte borítékolható egy kis szaftos veszekedés, “mert valamiből meg kell élni” felkiáltás, majd az egyedüllét, és a szeretethiány. Ez lenne a képlet. Természetesen, egyetlen olyan pontot érintettem most, ami adott, mert bizony a gyökerek, javarészt a gyermekévekből vezethetőek le, erről majd máskor…
Bármennyire is azt feltételezzük, nekünk mindig több kell, mert rosszul élünk, higgyétek el, azért annyira mégsem. Ha ma is lesz fedél a fejed lett, ha tettél vacsorát az asztalra, s ha te is azon szerencsések közé tartozol, akik ezt olvassák, (mivel az áramszolgáltató se kapcsolt ki még semmit), akkor gratulálok, gazdag vagy, jól élsz, nem kell ma egy órával többet robotolnod. Ehelyett, kérlek bújj a kedvesed mellé, mondd el a gyermekednek, mennyire szereted, vagy csak simogasd meg a cicád Kutyád, hörcsögöd) kobakját, hálás lesz érte. A hála jóleső érzést indít el a lélekben, a lélek erre kedvességgel reagál, ebből lesz a szeretet, melyet szívből kívánom, Te is tapasztalj meg még a mai napon, ezt pedig add tovább, jusson belőle másnak is 🙂 !