Azok a fránya kompromisszumok

Avagy folyamatosan alkut kötünk a főnökkel, a gyerekkel, az apánkkal, önmagunkkal. Szeretnénk mi is megfelelni, vagy megfelelően viselkedni egy abnormális társadalom árnyékában, aki majd megmondja, hogy is viselkedj, miképp érezz és alkoss véleményt. Nem, tényleg nem kell így élni. Nem kell bólogatni arra, ami nem a mi zsánerünk, amivel nem értünk egyet csak azért, hogy szeressenek. A szeretet és szimpátia nem ott születik meg, hogy a másik kedvében akarok járni, kvázi megveszem őt érzelmileg. Ha nem adod önmagad, az illető félreismer, s lehet a pillanatnyi rokonszenv később tönkretesz egy barátságot, egy kapcsolatot, vagy egy családi szálat azért, mert nem mertél Te lenni. Nem, még az anyukáddal sem kell mindenben egyet érteni azért, mert ő nevelt fel, s mert nem szeretnéd megbántani. Ha mindketten azonos frekvencián rezegtek, akkor sértődésnek nincs helye, sőt, örülhet az ember lánya, hogy még vannak körülötte olyanok, akik felvállalják a saját világukat. Okosan, átgondolva kell természetesen mindezt tenni, nem arról van szó, hogy mostantól szólj ne mindenkinek és oszd az észt, nem. Figyelj arra, hogy kinek mit és mikor, a lelked irányítson, ha valaki nem elég bátor, hogy elkezdje, akkor tulajdonképpen be is fejezte. Ez sem jön csak úgy magától, igenis dolgozni kell személyiségünk minden vonalán, nap mint nap. Mert ugyan miért élünk, ha nem azért, hogy folyamatosan fejlődjünk és tanuljunk magunkról?! Ha így teszel, könnyebben megérted majd a világ működését, az embereket, s rájössz arra, hogy nincs fekete és fehér, számos más szín létezik, s Neked azt kell választani és közvetíteni, ami igazán Te vagy.