Első lépés: Önmagad elfogadása!

Ugye, néha-néha irigykedve nézünk a barátainkra, a szomszédra, a rokonokra, vagy valamelyik külföldi sztárra, mert neki milyen király élete lehet, mindig tele a zsebe pénzzel, bármit megvehet magának, mellékesen a fél világ imádja, s még csak nagy erőfeszítéseket sem kell tennie érte. Azon emberek, akiknek úgymond “kissé jobban megy”, biztos kapták már meg azt a mondatot, hogy hát de neked könnyű, mert…
Ja, tényleg az. Megsúgom, hosszú évek kemény munkája és kitartása után érhető el ezen állapot. No de, nem is erről szándékozom elsősorban írni, sokkal inkább azokról az erényekről és tulajdonságokról, melyekre legyintünk, hisz nem értékeljük ezen apróságokat, melyek a mi világunkhoz tartoznak. Folyton csak XY-ra szeretnénk hasonlítani, vagy csak úgy jól irigyeljük évek hosszú során, mert neki bejött az élet, valószínűleg feltett lábakkal szürcsölgeti otthon a forró kávét. Igen, ilyen is van, hisz élnek közöttünk is, akiknek valóban nem kell még csak a kisujjukat sem mozdítani a siker és az elégedettség eléréséhez, megsúgom, őket nem kell irigyelni. Miért nem? Az illetőnek aligha lesznek normális emberi kapcsolatai, az érdek irányítja majd az életük java részét, s mivel az alázat kifejezést is csak az értelmező szótárban hallották legutoljára, nos, nem hiszem, hogy egy percig is szeretnénk az ilyen és ehhez hasonló személyek bőrébe bújni. Miután megtanultuk nem irigyelni ezen illetőket, nézzünk csak magunkba és magunkra, mennyi szépség, egyszerűség és egyediség lakozik abban a testben, melyet ajándékul kaptunk, s aminek mi vagyunk az őrei. Az, hogy mit pakolunk ebbe a “bőröndbe”, csakis rajtunk múlik, én választom meg azon érzéséket, melyekkel a lelkem és a szívem szeretném gazdagítani, én tehetek ellene, ha a szívem szomorú, magányos vagy elégedetlen, ne mástól vagy a világtól várjam a csodát, “ingyér” nem adnak semmit. Olyan sincs, hogy semmi pozitívat nem fedezek fel magamban, akár külsőleg, akár belsőleg, mert ha ha az érzelmeim a helyén vannak és ezt gyakran hangsúlyozom, nem mozdíthat ki a békémből senki és semmi, egy rossz nap nem dönget majd a földbe, hogy majd napokra eltűnjek a világ elől és sajnáljam magam, mert miért van ez, meg miért van az, miért nem vagyok én Pamela Anderson..Mert nem és kész, Te egyedi, megismételhetetlen vagy! Benned is ott az erő, a változásra való képesség, ha igazán szeretnéd, tudsz a lelkeden és a testeden is egyaránt alakítani (na jó, Pamela azért tényleg nem leszel, ha csak a doktor bácsi nem segít rá). A legfontosabb: Fogadd el önmagad! Szeress az lenni, aki vagy, vesd papírra azokat a tulajdonságokat, előnyöket, melyeket szeretsz a világodban, melyek szerinted különlegesek és téged tesznek igazán boldoggá. Ne másokhoz mérd magad, hisz mindenki egyedi, a Julisnak  lehet görbe a fogsora, neked meg csodaszép hófehér, a Pista kigyúrt állat, te pedig a plusz 5 kilóddal vagy igazi pasi vagy nő, teljesen mindegy. Élj! Ne holnap, meg holnapután, minden perc ajándék, s amint hálát adsz ma is a létezésednek, már nem keltél fel hiába.