Embernek maradni…

Nézzétek el, most nem leszek valami pozitív tartalmú, de azt hiszem, nem is kell, hogy mindig csak azzal árasszam el az internet mély és sötét bugyrait.

Azt tapasztalom, hogy az emberség, mint fogalom, kezdi szépen önmagát elveszíteni, meg amúgy is milyen menő már másokkal kibabrálni, hisz ezt teszi a Pisti is, meg a Jóska. Remek. Szóval sorba álltál?
Tudom én, hogy a hamisság és a sunyiság nem új keletű fogalom, volt ez már a “bezzeg az én időmben” is, de mégis azt érzem, hogy méreteiben most még inkább  jelen van, s egyre csak terjeszkedik. Terjed, mint a járvány, megállíthatatlanul szippant be mindenkit, páran meg ott ragadnak a trutyiban egyet fürdeni. Meg lehet ám szokni a langyosságot, így már a tisztesség felé sem gondolnak sokan, főleg ha ennek valami anyagi vonzata is van, akkor meg pláne felesleges gerincesnek maradni. A hatalomgyakorlás jó dolog, egészen addig, amíg az ember két szék közé nem esik. Mondjuk, őt is átverik, aztán ezen az emberünk jól megsértődik, esetleg erőszakosabb módszerekhez nyúl a bosszú érdekében. Azt mondják, felesleges a mai kor polgárának korrektnek lennie. Én meg azt mondom, hogy megéri. Egy valamit hordozol magaddal életed végéig, az pedig a saját lelked és a lelkiismereted. A lelked, ami tele lehet félelemmel, csalódással, de végső soron Te döntöd el, milyen útra lépsz, kit mutatsz a világ felé. A világ nem fog változni. Te változhatsz, s Te vagy az,  aki példát mutathat annak a kisebb-nagyobb közegnek, amiben él. Persze, hogy nem lesz ettől olcsóbb a kenyér, de legalább megmozdult valami, ami követendő példa, s legalább a gyerekeid mellett emelt fővel bandukolhatsz majd azokon a napokon, amikor neked lesz szükséged segítségre. Nem kell a jó tett helyébe jót várni, csak annyi kellene, hogy mindnyájunk próbáljon meg úgy igazán ember maradni. Feltétel nélkül.