És nektek, már úton a baba? -(Az anyaságról, gyermek nélkül)

Előre szólok, akinek nem inge….Hölgyeim! Ugye, az megvan, amikor a baráti, rokoni körben bizony szinte a hatvannyolcadik unokatestvérednek és a legjobb barátnőd unokahúgának is kacag a baba a kiságyban, csak éppen neked nem?! Önmagában ezzel a ténnyel nem is lenne baj, a probléma ott kezdődik, hogy ezt ezek az illetők még kérdésként fel is teszik, na és neked, ugyan mikor lesz babád? Ilyenkor az ember lánya, legyen akárhány éves is, csak szépen mosolyog, aztán vállat von egy gyors válasz kíséretében, majd lesz.
Ismerjük a folyamatot, találd meg életed párját (neked mikor lesz már valakid), házasodjatok össze (na és az esküvő, mikor mehetünk? (kedvencem – úgy elmennék egy jó kis lagziba- ja, oda én is), és holnapután  lehetőleg szüld meg az első gyereket, aki már tuti biztosan ott rejtőzött a pocakodban, mert hisz mi más miatt is mentél volna férjhez (most jövök rá, az uraktól ezt bezzeg nem kérdezik meg, ezért vetted el?). Szóval a sorrend adott, neked meg csak be kell sorakozni, számot húzni és szépen mindent úgy csinálni, ahogy azt megírták. Ja, hogy te ezt nem így akarod? Esetleg az élet másképp alakítja? Ugye, milyen ritkán hangzik el ez a kérdés, mintsem a mikor lesz má’ neked is? (némi túlzással persze).
Egy valami az igazán fontos. Individuumok vagyunk, egyéni világgal, elképzelésekkel, vágyakkal és tervekkel,a sorrend sohasem adott, sőt, írásom elején említettem a problémát, amit oly kevesen vesznek számításba, a különféle betegségeket, lelki és testi okokat, amiért az a csöppség bizony akár évekig sem érkezik. Tudom, mert saját tapasztalatból beszélek, mennyire nehéz ezen kérdészuhatagokat az adott pillanatban jól kezelni, okosan válaszolni, főleg akkor, ha az illető még csak  közelinek sem mondható személy az életünkben, de! Fusson csak végig ilyenkor az agyunkon, hogy ha ő ennyire bele szeretne mászni a privát szféránkba, sőt a “de ugye tervezitek” kérdést is fel meri tenni, nos, akkor az illető vajmi érzelmi intelligenciával megáldott személy, lehet erre akár komolyan, akár komolytalanul válaszolni, de megsértődni nem szabad.  Senkinek sem tartozunk elszámolással a mindennapjainkról, a cselekedeteinkről, arról meg végképp nem, hogy  mikor szeretnénk (ha egyáltalán szeretnénk) gyermeket, jegyezzük meg, nem kötelességünk felvilágosítani a fél világot a problémáinkról, ha ez okozná a gyermektelen éveket. A sorsunk és annak irányítása a kezünkben van, nem vagyunk el és lekésve semmiről mindaddig, amíg a mindennapok örömöt, boldog pillanatokat hoznak, és igen, ezen perceket bizony át lehet élni egyedül, a párommal, a barátaimmal, vagy a cicáimmal karöltve, nincs sorrend, nincs elvárás, csak a mi világunk, s a mi érzéseink fontossága.