Hogy ismerheted fel az energiavámpírokat?

Bizonyára mindenkinek vannak olyan ismerősei, barátai, ne adj ég rokonai, akik csak mondják és mondják a panaszáradatukat, be sem áll a szájuk, mi  meg csak egyre fáradtabban dőlünk hátra a rémülettől, hogy ilyen nincs, ennyire szerencsétlen sorsot még a világ nem látott, jaj szegény Maris, Józsi, Katika, teljesen mindegy…
Közben már az ájulás határán, a szemek egyre csak csukódnak, úgy érezzük magunkat, mint akit agyonvertek, legalábbis alaposan vállon veregettek, hisz az energiavámpír épp a vérünket szívja, az energiánkra van szüksége ahhoz, hogy ő életben maradjon. Igen, ez tény és való, tényleg léteznek energiavámpírok, s jól vigyázz, netán ha te is egy ilyen személybe botlassz, jobb, ha hanyatt-homlok menekülsz, nem úszod meg a kimerültség azon szintjét, amikor már másra sem vágysz, mint az ágy hívogató szavára és ölelésére. Kiből lehet ez a bizonyos szipolyozó? Véleményem szerint, tulajdonképpen mindenkiből, akinek a lelke egyszer csak elvész, besavanyodik, akinek az érzelmi intelligencia szintje gyenge és kapaszkodóra van szüksége, igen, lehet ez a kapaszkodó épp te leszel. Ezen vérszívók bizony másról sem tudnak beszélni, mintsem önmagukról, esetlegesen elhangzik egy “és te hogy vagy” kérdés a az elején, majd jön a monoton és egyhangú panaszáradat,melyre mást sem tudsz válaszolni, mint a jaj, sajnálom, együttérzek, s te még tanáccsal is ellátod, majd ő ezek után elégedetten felsóhajt, ismét sikerült az ördögi terv, még egy martalékkal kevesebb a listán.
Kerüld ezen kapcsolatokat, hidd el, semmi szükséged rájuk, ugyan miért is válna előnyödre, ha te folyamatosan adsz és cserébe semmit sem kapsz, minden bizonnyal a vámpírod ezzel nincs tisztában, légy te az okosabb, engedd el, hagyd magad mögött, semmi értelme magadból adni, ha a lelked egyszer csak odavész, s te majd csodálkozva állsz a történések felett, nos, igen, Te magad is adósa vagy az elszámolással, ha ezt történni hagyod.
Erősítsd naponta tested és lelked, hogy egyrészt ne válj áldozattá, másrészt nehogy te válj esetlegesen vámpírrá, ugyanis a savanyú lelkek általában a magány szigetén kötnek ki egyedül és értelmetlenül, akiknek a visszatérés csónakában aligha akad hely, szóval csak óvatosan, a választás a Tiéd, építs a minőségre, ne pedig a mennyiségre, legyen szó barátról, ismerősről, vagy akár a hatvannyolcadik unokatestvéredről. Mindig van kiút, lehetőség a változásra és a változtatásra, nem vagy egyedül, légy Te magad a legjobb barátod, s amint a lelked eléri ezen szintet, jöhet a cunami is, Téged nem fog a lelki békédből kizökkenteni. Ugye, te nem tartozol a vámpírok közé? 🙂