Hogyan kell okosan utazni, valóban többet látni?

Az elmúlt heteket intenzív utazgatással töltöttem, hol német földön, hol olasz ajkú embertársaim vettek körül, s máris leszögezem, a nyelvi különbségeken kívül aligha akad olyan pont, amiben az országhatárokat átlépve mások lennénk a nyugati lakóktól. Mire is gondolok?

Ugyanúgy látod a munkába siető polgárokat, ugyanúgy találsz bunkó és kedves pincért vagy pincérnőt, tényleg nincs nagy különbség, még ha előszeretettel is emelik ki a magyarok vendégszeretetét, persze, van ebben ráció, de azért túlzásokba sem kell esni. Viszont, ami főleg Olaszországban megdöbbentett, az az óriási szegénység volt, amit a csillogás közepette mégiscsak észrevesz az ember, a kéregetők, a társaságba verődők és semmittevők csoportja mellett nem lehetett csak úgy elmenni, nem észrevenni. Sokan vannak. Nincs olyan nagy híd tehát a mi kis országunk és a nyugati fényűzés között, ha ezt a saját szemeddel tapasztalod, nem lesz kétséged, igen, ott sem könnyebb jól élni, vagy csak egyszerűen létezni. Persze, nem csak a negatív és szomorú vonulatot szeretném most kiemelni, nem ez a cél, de ezt sem akartam csak úgy szó nélkül hagyni, hisz ez is része az útnak és az utazásnak, saját lelki feltöltődésednek.  Miért is jó kilépni a négy fal közül, s világot látni?
Az út során, melyen tapasztalatokkal és remélhetőleg pozitív élményekkel leszel több, gazdagodik a lelked, bátrabb lesz a kommunikációd, rájössz, hogy mennyi szépség, felfedezni való van a világon, melyet ha közvetlenül élsz át, beléd ivódik, ott marad a szíved mélyén, s bizony erősebb, karakteresebb személlyé tesz majd. Ehhez persze az kell, hogy nyitott szemmel járj, tehát ne csak a naaagy nevezetességeket nézd meg, kukkants be a mellékutcákba, ahol nincs pezsgés, csak letisztult és nyugodt áradat, amely gyakran többet ad az embersokaságnál. Az apró részletekre figyelj, azokat a pillanatokat ragadd meg, melyet mások nem látnak, mert sietnek, s csak arra fókuszálnak, ami miatt az adott helyre odarohantak. Nem kell ehhez feltétlenül külföldre utazni.
Nézz csak körül, mennyi helyen még nem voltál a közeledben, még mennyi csodát nem láttál, amire a lelked biztos, hogy szomjazik, ezért ha itt az idő, fogd meg azt a hátizsákot, vagy azt a bőröndöt, indulj el, élj át felejthetetlen pillanatokat, hogy ezekből majd táplálkozva tudj a hétköznapok zsúfoltságában helyt állni és talpon maradni.