Jó tett helyébe jót (ne) várj!

Tartja a közmondás, mi meg csak várunk, az a jó meg sehogy sem akar érkezni, vagy csak nagyon nyöszörögve. Ma reggel, boltba és ebédbeszerzési körútra tartva (mert van, hogy én sem főzök), az utcán haladva, egyszer csak egy fagylaltos doboz kiabált rám egy ablakpárkányról. Nem volt valami szép látvány, szegényem napok, hetek óta ott várhatta sorsát,(középület-Nem, itt nem nyitnak ablakot és nem veszik észre) hogy majd valaki szépen megfogja és kidobja a kukába. Őszintén megsajnáltam, magamhoz vettem, komolyan mondom, még vissza is kacsintott, hogy köszi, végre szebb lesz a környezeted, ha már az én gazdám volt annyira pofátlan és feltett arra a nyavalyás párkányra megszáradni. Az első gondolatom az volt, hogy én ugyan más szemetéhez nem nyúlok, de gyorsan el is hessegettem, végül is, ha én példát mutatok (bár egy lélek nem volt épp körülöttem), remélhetőleg mások majd ugyanezt teszik utánam, legalábbis nem hajítják el, vagy dekorálják ki mások ablakpárkányát a saját szemetükkel. Azzal zártam le az érzéseimet, hogy ez igenis jó nekem, az én lelkemet gazdagítja, és nem, tényleg nem várok érte viszonzást, még csak egy köszönömöt sem, mindössze abban reménykedik a kicsi szívem, hogy ha Te is arra haladsz legközelebb, ugyanezt a mozdulatsort megteszed anélkül, hogy bármit is várnál cserébe. Akkor fogja igazán megérni és gazdagítani soraimat az, amit az imént épp elolvastál.