Ki vagyok én? Tényleg ismer a környezetem?

Reggelente, amikor tükörbe nézünk, látunk valakit , egy mosolygóst, vagy épp egy kedvetlent, teljes bizonyossággal állítom, Neked is már volt ez vagy az az arcodra írva. A külső ugyan nem sok mindent árul el a személyiségünkről, maximum eldönthetjük, szimpatikus az illető vagy sem.
Óriási különbség az, ahogy viselkedem a munkahelyemen, az iskolában, a barátokkal vagy a társammal, idegenek vagy ismerősök társaságában, mind más szerep és tudatos alkalmazkodás egy társadalmi normához, adott szituációhoz. Na most, ha tényleg mindig másképp viselkedem, vajon mit látnak belőlem az emberek, mégis ki vagyok én? A válasz ott van a lelkedben, hisz (remélhetőleg) saját magadnak nem alkottál szerepet, mindössze felveszel olyan viselkedési formát, amit épp mutatni szeretnél másoknak, vagy épp azt, amit elvárnak. Ha túljátszod, észreveszik, ha nem lesz benne a te világod, félreismernek, ez esetben ne csodálkozz, ha teljesen mást gondolnak majd rólad az emberek, mint aki valójában vagy. A hasonló lelkek megtalálják egymást, aki azonos frekvencián rezeg veled, úgyis az utadba kerül és ott is marad, ezen  személyek érdemlik meg igazán az őszinte és fesztelen arcod.
Amit a külvilág érzékel és lényünkből felfog, valószínűleg csak a töredéke annak, amik valójában vagyunk, nem beszélve arról, hogy bizonyos emberekkel csak tényleg pár mondat erejéig találkozunk, mégis képesek úgy véleményt alkotni a másikról, mintha legalábbis ezer éve ismernék. Te, ne tartozz ezen kategóriába! Aki nem a világod része, engedd el, hagyd, hogy ő is megtalálja a személyiségéhez illő társat, barátot és kapcsolatokat, de ne ítélkezz, ő nem a te lelked vonala, és a lényeg nagyjából ennyi. Mi történik, ha a folytonos becsmérlés helyett, érzéseket és véleményt elengedve a saját lelkeddel törődsz majd? Fejlődsz, érettebb lesz a gondolkodásod, jobban megismered önmagad, ami elengedhetetlen része világodnak. Ahogy élsz, amilyen energiát közvetítesz, azt is kapod vissza, ezért először, ha valami kevésbé tetszetős véleménnyel ütköznél személyiségeddel kapcsolatban, nézz magadba, vizsgáld meg, vajon tényleg ezt adod-e a világnak, s ha mégsem, egy egyszerű kézlegyintéssel engedd el, mert a lelked ettől lesz igazán kiegyensúlyozott és boldog.