Miről ismered fel a társfüggő nőt vagy férfit?

Kapcsolatok ezreit lehetne most szétszedni, darabjaiban ízlelgetni, higgyétek el, találnánk olyan dolgokat, melyektől tátva maradna a szánk…miről is szól a mai írásom?!
Azon kapcsolatokat próbálom még én is megérteni, jobban a mélyére látni, melyek függő viszonyt feltételeznek, azaz, a férfi nem tud létezni a nő nélkül, és fordítva. Szép is a szerelem, a románc elején még mindkét fél sülve-főve együtt, kézen fogva járják a világot, nincs is szebb pillanat, mint az együtt töltött értékes idő. Később már az évek is fakulnak, a rózsaszín köd szürkévé válik, s egyszer csak felocsúdunk, hogy a Sanyi is csak egy szőrös, esténként tévét nézős manus, a Julis meg egy házsártos banya, aki majd megszólja, hogy a zoknidat ismét a szennyes mellett felejtetted. Sarkítás, sarkítás, tudom, na de, ha körülnézünk a nagyvilágban, sajnos ez köszön vissza. Julis nem tud létezni Sanyi nélkül, mindenhova magával cipeli, elveszti identitását, ő már csak XY-né, a barátnőit sem látta már vagy hatszáz éve, várja őt a házimunka, a lencseleves meg a fokhagymás lángos, amit időben el kell készíteni. Sanyi emberünk, a haverok néholi meglátogatásán kívül csak a távirányítót tudja leginkább nyomkodni, de azt nagyon,ezen kívül némi dédelgetést is elvár asszonyától, ha már ő az oldalborda, tegye oda magát de rendesen. Szép! Tudom én, hogy modern társadalom és hasonlók, mégis ízlelgetjük ezen határokat, amikor is könnyen átfordulunk és válhatunk Sanyikká és Juliskákká (előre elnézést kérek ezen nevek viselőitől), olyan apró mozdulatok során, melyeket mi magunk sem fogunk fel. Erre utal például az, amikor az esti beszélgetés elmaradásával már csak a mobilt nyomkodjuk, nyolc méter távolsággal egymástól nézzük a tévé képernyőjét, a férjünk nélkül egy lépést sem teszünk az önállóság irányába, mert ő mondjuk nem engedi, vagy nem tetszeni néki. Szegény Sanyi. Vagy, szegény Julis?
Hölgyeim, ne legyetek Julisok! Attól, hogy férjhez mentél, esetleg anyává váltál, Te még Te vagy, maximum a vezetékneved változott, nem kell a férjed bólogatására várni, ha épp shoppingolni támad kedved, vagy egy erős kávéra vágysz a barátnőddel, esetleg megállsz a fodrásznál egy kis igazításra, nehogy már az urad döntse el, mikor kellene a frizurádon igazítani (igen, ilyen is van, ne vágjon belőle sokat mert a férjem észreveszi). Ilyenkor kitör a harmadik világháború, biztos a Józsinak akarsz tetszeni, és még ki tudja, mit kap ezért szegény Julis. Hölgyeim! Egyrészt, az ilyen úriemberektől menekülni tessék, de jó messzire, s ha még a helyzet nem lenne ennyire drámai, kérlek, ne játsszátok a társatok anyukáját, tud ő önállóan is létezni, s azt se tessék hagyni, hogy az illető kisajátítson, behálózzon, bábúként rángasson.
Uraim, dettó! Az asszony főz, mos, takarít, remek. Ha át szeretné venni a vezető szerepet s már-már kiszorít a komfortzónádból, csomagolj, mert ennek jó vége nem lesz, ha még menteni lehet a menthetőt, beszélgess el vele, neked is volna igényed az egyedüllétre, egy jópofa sörre (vagy kettőre) a haverokkal, nem, nem fogod az első lépéssel megcsalni.
Mégis mi a titok ezen kapcsolatok működtetésére? Kommunikáció! Beszélgessetek! Igen, de tényleg, sokat és minden nap, diskuráljatok az érzéseitekről, a napi dolgaitokról, melyek foglalkoztatnak, a félelmeitekről és örömeitekről egyaránt. Hiszem, hogy minden kapcsolat menthető, ahol egyszer két szerető és akaró pár került egy fedél alá, s ha mégsem működne a dolog, akkor is lehet ezt békével, ember módjára rendezni, bárminemű tányérdobálós mutatvány és ordibálás nélkül. A döntés rajtunk áll, hogyan is szeretnénk életünket élni, kit engedünk ennek folyamatába, hogyan oldjuk meg a problémákat. Tanácsot kérni lehet, elfogadni és alkalmazni nem kötelező, minden elhatározás felelőssége és hozománya csakis a mi jellemünket adja vissza, úgyhogy csak óvatosan, átgondolva és ezerszer átrágva induljunk arra, amerre a szívünk csábít bennünket.