Ne stresszelj!

Annyian vagyunk mi emberek, akik nem merünk jobbra meg balra fordulni, mert a társadalom furcsa szemekkel nézne ránk, mi meg ettől remegő lábakkal futnánk a sarokba sírni. Ismerős?
Tele vagyunk aggállyal, kérdésekkel és mozdulatlansággal olyan dolgok miatt, melyek bennünket érintenek, s mert  a megfelelési kényszer még mindig nagyobb, így alkalmazkodunk a többség szelíd akaratához. A félelem agressziót is szülhet, jobb esetben csak panaszkodunk egy sort, jól felhúzzuk magunkat a semmin és idegesek leszünk. Jön a stressz! Kegyetlenül támad, nem kímél és nem simogat, szétszedi minden porcikád, pedig nem akarsz te darabjaidra esni, de valahogy mégsem tudod a folyamatot befolyásolni.
Nyugi! Egyrészt, nem kell senkinek sem bizonyítanod semmit, egyetlen egy valakinek tartozol elszámolással, az pedig Te önmagad vagy! Ha valami kényelmetlen, nem jó, félelemmel vagy stresszel tölt el, gondold át, mennyire tudod az adott szituációt befolyásolni, változtatni rajta. Ha nem tudod alakítani, akkor felesleges az aggodalom. Ha tudsz rajta módosítani, akkor gondold át, mitől lehetne a szituáció egyszerűbb, a gondolataid szabadabbak és az életed könnyedebb, stressz nélkül. Ha ezeket pontokba szeded és dolgozol rajta, biztos vagyok benne, hogy változás következik majd be. Amíg a pocsolyában lépdelsz és siránkozol, az égvilágon semmi sem fog történni. Ha fejlődésre vágysz, emeld fel a segged és indulj neki, sajnálatból és félelemből még senki nem épített várat.