”Te egy kicsit dagadt vagy” – őszintén a külsőségekről!

Őszinte leszek,  (meg úgy általában az is vagyok), s kérdem én, – vajon ki nem szeretett volna már pár kilótól megszabadulni, jobb formába lendülni és büszkén feszíteni a strandon, na tessék, nekem is sikerült?!
Az, hogy az ember éppen milyen testi formával, idomokkal rendelkezik, számos tényező függvénye, oka, és bizony olyan háttér is meghúzódhat csendben, amiről mi nem tudhatunk.
Élménydús nyár volt a tavalyi, amikor is (jó) pár kiló többlettel az ember elmegy a Balatonhoz, juhé, nyaralás, víz, ötéves kisgyerek egyedül a vízben, akinek mellesleg be nem áll a szája, a szülő meg épp koktélt szürcsöl valahol a hotel bárjában, incselegve a fiatal pincérrel. Szuper. Gondoltam, vigyázok majd én a kislányra, s barátnőm társaságában bizony cseverészni kezdtünk újdonsült társunkkal. A gyerekek őszinték, ezt jól tudjuk, s mikor már a nyári formáknál kötött ki a kislány, nos, egyszer csak elhangzott a szájából a bűvös és nem várt mondat, te egy kicsit dagadt vagy. Vagyis én. Az ember agyában ilyenkor két dolog fut át, na jóóóó, még csak egy gyerkőc, én ugyan fel nem veszem ezt a baromi nagy őszinteséget, nehogy már ő mondja meg nekem a tutit. A másik pedig, hogy az érintett megsértődik, kirohan a vízből és faképnél hagyja a pici lányt. Nálam a kettő keverékének csodálatos találkozása ment végbe, azért még vele maradtunk egy ideig, a lelkemnek fájt, hogy na, tudom én, hogy a bikinivonal idén sem jött össze, de mégsem kellene ezt így az arcomba vágni. (megnyugtatásként, a szülők előkerültek).
Lehet, hogy ez is, meg a saját elégedetlenségem vezetett fél évvel később életmódváltáshoz, de erről majd kicsit később.
Itt és most, sokkal inkább arra szeretnék rámutatni, hogy a külső, mint adott látvány, mennyire nem egyezik a belsővel, tehát a túlsúlyos ember nem egyenlő a lustával, a sovány nem azonos a fittel, teljes fogalomzavar uralkodik az emberek fejében, nem beszélve az előítéletekről. Vajon mitől szedett fel pár kilót valaki? Beteg? Netán többet eszik a kelleténél? Vagy a hormonok? Esetleg teher nyomja a lelkét? Na ugye, hogy a lelki háttérre aligha gondol valaki..
Egy a fontos, tolerancia. Nem tudhatod, az illető miért is jutott el odáig, hogy az M-es ruhaméretről az XL-re váltson, nem kell beszólni, okoskodni meg aggódni, ha az emberünk mégiscsak feszengene, biztos vagyok benne, tenni fog ellene. (legalábbis bízom benne). Ha Julcsi vagy Béla mégis úgy dönt, neki jól áll a plus size és kifejezetten jól is érzi  magát a bőrében, csak emelni tudom kalapom az ötvenkilós társaikkal ellentétben, akik folyton csak fogyni szeretnének (bocsi, ez van)! A lélek, a belső értékek sokkal ,de sokkal fontosabbak, mint egy kis úszógumi, ami még jól is állhat 🙂 A mosoly, a kisugárzás ezerszer többet árul el valakiről, mint a külső!

Kedves életmódváltó! (nem, nem diétázó, meg koplaló,meg mittudoménkicsoda!) Kitartás! Ha a fejben eldőlt, akkor senki sem állhat az utadba, képes vagy rá, menni fog, csak a hited tartsd erősen, ő majd vezet, fogja a kezed, s az, hogy éppen másoknak mi a véleménye, az nem a te dolgod.
S hogy nekem, miképp is sikerült majd 15 kilótól megszabadulnom? Következő írásomból kiderül 🙂